Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy vajon mi hajt és visz sikerre egy startupot. Évről évre erősebb bennem a gondolat, hogy ezek nem cégek, nem gépek, nem pénzbányák, hanem történetek. Kicsit mint a mesék. “Coming of age story”-k talán leginkább. És a maguk őrült, kapkodó, százszoros sebességgel élő módján ezek az élet nagy kalandjai, aminek a főhősei az alapító-vezetők.

Talán ezért is annyira fontos nekem, hogy az alapítót megismerjem, hogy vele, mint emberrel akarjak dolgozni. Ha ez a kölcsönös szikra, egy magától értetődő bizalom és tisztelet mindkét irányban kialakul, akkor sherpaként tudom kísérni őket az útjukon. És így én is kicsit utazom. #startupcoelho

Ez arról jutott eszembe, hogy rendszeresen találkozom olyan emberekkel, akik már vittek valamit gyorsan sikerre és úgy érzik, hogy tudják a siker receptjét. Azt éreztetik, hogy egyetlen helyes út van a sikerhez és van egy pontos recept, hogy mit hogyan kell csinálni. Legyen az sales vezető, aki szerint csak a cold call működik, vagy vállalkozó, aki szerint csak a tőkebevonás vihet sikerre.

Azt gondolom, hogy ha akár Bill Gates vagy Elon Musk lenne a céged tanácsadója, akkor sem biztos, hogy jobban tudnák nálad, hogy mit kell tenned. Ők zseniálisan oldottak meg helyzeteket – a saját helyzeteiket, a saját piacukon, a maguk idejében, csapatával és cégében.

Mindez mit jelent rám nézve, aki startupok alapítóit segítem tanácsokkal és meglátásokkal? Azt, hogy még jobban kell igyekezzek a saját tapasztalataimat, ötleteimet és tudásomat a helyén kezelni. Azt, hogy lássam, minden cégnek saját útja van. Szerencsés vagyok, amiért olyan cégvezetőkkel dolgozhatok együtt, akik nem hisznek el nekem mindent és bár megkérdeznek, meghallgatnak, de a maguk döntéseit hozzák meg.

A saját sztoridnak te vagy a főszereplője és írója is egyben. #startupcoelho

Mindig meglepőnek tartom azokat az embereket, akik mindent akarnak egyszerre megnyerni.

Vannak startupperek akik nagy befektetést, mielőbb több osztalékot, kezdetektől nagy fizetést és mielőbb egy nagy exitet akarnak.

Vannak cégtulajdonosok, akik minél több osztalékot és minél nagyobb hosszú távú növekedést akarnak egyszerre, de nem hajlandóak innovációra költeni.

Szerintem fontos, hogy legyen EGY komoly célunk és tudjuk, hogy ezért bizony több másik dolgot részben vagy egészben fel kell adnunk. Olyan ritkán van, hogy a rövidtávú kapzsiság és a hosszú távú sikervágy egyszerre talál kielégülést.

Ahogy egy ismerősöm mondta: Én nem gyorsan akarok meggazdagodni, hanem nagyon. #startupcoelho

Egyrészt egy cég üzletel egy másik céggel, másrészt egy ember ráz kezet egy másik emberrel, dolgozik együtt és igyekszik a saját cégének az érdekét képviselni. Mindketten megnehezíthetik vagy megkönnyíthetik a másik munkáját, lehetnek barátságosak vagy ellenségesek. Képviselhetik zord szigorral a cégüket, kizárva minden személyeskedést, vagy összekacsinthatnak egy kávé fölött és kibeszélhetik főnökeiket.

Amíg jól mennek a dolgok, talán apróságnak tűnhet az üzlet emberi oldalával túl sokat foglalkozni. De egy partnerség, egy kapcsolat nem a könnyű időkben mérettetik meg, hanem a bajban. Ha valami félremegy, igyekszünk rendbehozni a tevékenységet, a szállítást, a szolgáltatást, azaz először általában az üzleti síkon teszünk rendet. Pedig fontos lehet, hogy gondoljunk az emberi kapcsolatra is, hogy ott se érjen kár senkit.

Ha üzleti bénázásunk a másik oldalon ülő embernek kellemetlen perceket okoz, az visszaüthet ránk. #startupcoelho

Decembertől kezdődően ritkulni fog a #startupcoelho, mert:

• Nagyon sok időm ment el vele és közben rengeteg más feladat fontosabb lett.
• Amiért elkezdtem, azt elértem: ki akartam próbálni egy formátumot és megismerni a LinkedIn-t, mint platformot.
• Amiért folytattam, azt is elértem: Nagyon nagy energiát adott, hogy hatással lehetek mások LinkedIn használatára és egyre nőtt a magyar nyelvű tartalom mennyisége. Most, ha kinyitom a LinkedIn-t, rengeteg jó minőségű, érdekes gondolatot látok, számtalan szerzőtől. Büszke vagyok, hogy ebben a folyamatban segíthettem, de azt is látom, hogy ez már önjáró, nélkülem is megy tovább.
• Én felfedezni, új dolgokat kipróbálni szeretek. Amint valami rutinná kezd válni, elveszítem az érdeklődésemet.

Köszönöm mindenkinek a sok kommentet, visszajelzést, támogatást. Klassz menet volt, még fogok posztolni, de nem minden nap. #startupcoelho

Amikor kislányom hat hónaposan először látott színesbőrű embert, elsírta magát és csak anyja karjában nyugodott meg. Az ismeretlentől való félelmünk jelentős része nem tanult, hanem ösztönös. Ösztöneink között pedig vannak jók is, de egy részük nem tudott a modern társadalomhoz, közösséghez és életvitelhez alakulni, ezért annyira vállalhatatlan néha, mint a középkori nézetek a nők jogairól.

Ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk és gondolkodjunk, úgy kell egyensúlyozzunk, mint egy kötéltáncos. Ha érezzük, hogy ösztöneink jobbra húznak minket, akkor balra kell dőljünk – és ha balra húznak minket, akkor jobbra. Ehhez a legfontosabb, hogy tudatosak legyünk és ismerjük, felismerjük ösztöneinket, hibáinkat.

Valahol erre tanít minket a Hősök Tere Alapítvány is. Alapvető társadalmi problémánk, hogy minél többen látjuk az elesettet, annál kisebb az esélye, hogy bárki segíteni fog. Ez ugyanúgy igaz az utcán mint a munkahelyen. Valahol azt reméljük, hogy a nagy tömegből csak akad valaki más, aki majd cselekszik – ezért meg sem próbálunk mi lenni azok.

Lásd meg, ha valami nincs rendben, ha segítségre van szükség és legyél TE az, aki tesz is valamit, ne várj másokra. #startupcoelho

Több csapat megtalál minden hónapban, akinek készen van a részletes specifikációja évekre előre, már csak kódolni kell és kész a piaci siker. Olyan is mindig akad, aki már le is implementálta a teljes terméket, már csak arra kéne pénz, hogy bevezesse a piacra és az első ügyfél kézbevehesse. Én nem hiszek abban, hogy ügyfelek korai bevonása nélkül egy termék vagy szolgáltatás KÉSZ lehet. Ami elkészül az egy túlságosan kidolgozott ötlet vagy prototípus. Biztos van olyan, hogy egy terméket ahogy megálmodnak, az pont úgy lesz jó a világnak. Mint ahogy biztos van jamaicai sífutó is. Csak még nem láttam 🙂

Kontrasztként az egyik mentorált startupomat hozom, akik úgy építették fel a cégüket, hogy csak nagyjából tűztek ki egy témát. A szolgáltatás minden részletét marketing tesztekkel és A-B tesztekkel igazolták. Előbb kezdtek el pénzt kérni potenciális ügyféltől a szolgáltatásért, minthogy azt elkezdték volna megvalósítani. Azaz előbb volt ügyfelük a boltjuk előtt sorbanállva, mint árujuk a polcokon.

Rengeteg fölösleges kudarctól kímélheted meg magad, ha az első lépésektől kezdve van kapcsolatod ügyféllel és a piaccal. Így valószínűleg olyasmit fogsz csinálni amire szükségük van. #startupcoelho

Az egyik legnehezebb része a korai cégekbe való befektetésnek, hogy nincsenek még tényeik. A legtöbb feltételezésük nem igazolt, a legtöbb tervük még inkább vágyálom, mint elkerülhetetlen következmény. Emiatt ha nagyon pedánsan, precízen és a tényekre szorítkozva nézzük, akkor nincs még semmi a kezükben. Pesszimistán nézve minden startupról el lehet hinni, hogy átmeneti tévedés csak és holnap már csődbe is megy. Ezért angyalbefektetőnek lenni jelentős optimizmust és bizalmat kíván. A legtöbb amit tehetünk, hogy igyekszünk megérteni az alapító (csapat) gondolkodását, megismerni a problémamegoldási képességüket, megnézni a múltbéli kalandjaikat és ez alapján megbízni a jövőjükben.

Az angyalbefektetők emberekbe fektetnek, legalább annyi bizalmat mint amennyi pénzt. #startupcoelho

Fájdalmas, váratlan, megalázó, kontrollálatlan, degradáló, ijesztő, kétségbeejtő, elgondolkoztató, megrázó, figyelemfelhívó, kártyavárdöntő, elbizonytalanító, összezavaró. Sokszor láttam vezetőkön, hogy napokig kibillenti őket. Néha hosszabb idő kell nekik ezután, mire újra mernek vezetőként működni. Pedig az első sürgős feladat, a kiesett ember pótlása nem várhat. A vezetőnek pedig pont ebben a témában omlik össze az önbizalma.

Kutyaharapást szőrivel. #startupcoelho