Egy kirúgás nem a karrier vége, hanem néha a kezdete.

Minden vezetőnek emlékezetes az első alkalom, amikor valakit ki kellett rúgnia. Nekem extrém nehéz volt, ezért extrém emlékezetes. Kis cég voltunk még, a legjobb barátomnak kezdett szétesni az élete, munkára volt szüksége, hát felvettem. Magánélete tovább zuhant, a munkát egyre kevésbé végezte el, rendszeresen inni kezdett. Megszakadt a szívem, de el kellett küldenem. Számára ez jelentette a rock bottomot, muszáj volt valamit tenni. Kiköltözött Németországba, egy nagy cégnél vállalt munkát. Pár hónap múlva a családja is utána költözött. Szakmailag sikeres karriert épített, kiegyensúlyozott, boldog ember. Az alamizsna-állás amit kapott nálunk neki sem volt jó és nekünk sem. És el kellett küldenem ahhoz, hogy megtalálja a karrierjét.

Hozzászólás

Powered by WordPress.com.

Up ↑