Úgy még senki nem nyert olimpiai aranyat, hogy nem indult az olimpián.

Sokaktól hallom, hogy évek óta gondolkodnak egy ötletem és tervezgetnek. Tervezgetik, hogy milyen lesz a termék vagy szolgáltatás, milyen ügyféligények jönnek vissza a piacról, mit fognak majd reagálni rá, hogyan építenek csapatot, melyik alkalmazottjuk lesz majd rocksztár. Néhányan egészen a világsikerig és exitig el tudnak álmodozni a startvonal mellől.

Szerintem ha van egy téma ami izgat, akkor CSINÁLNI kell, nem ábrándozni. Kipróbálni, nem eltervezni. Megküzdeni érte és nem kifogást keresni, hogy most éppen miért nem tudom.

Furán hangzik majd, de ANNYIRA nagyot valószínűleg egyikünk sem tud pofára esni, hogy ne tudna belőle újra felállni. Volt, hogy Útitárskrémet és zsemlét ettem közel egy éven át és gumimatracon aludtam. Volt, hogy fogkrémre sem volt pénzem, nem hogy kajára vagy cigire. Volt, hogy miután a csapatot kifizettük hó elején, nekünk tulajdonosoknak nem maradt fizetés. Igazából mindet túl lehet élni. Kellemetlen? Elviselhetetlen? Aki az utcán lakik, annak bármelyik napja rosszabb ennél. Az igazán elviselhetetlen az lett volna, ha nem próbálom meg újra és újra és újra. Ha feladom csak azért, mert kellemetlen.

Ha el akarsz érni valamit, kezdd el csinálni. Nincs kifogás. #startupcoelho

Hozzászólás

Powered by WordPress.com.

Up ↑