Sok sztorit olvasni mostanság, hogy női vállalkozók sokszor milyen nehezen kapnak befektetést, női alkalmazottak előléptetést, azonos fizetést. Pedig szerintem ez nem bonyolult. Mindannyian bélrendszerrel hajtott esetlen kis hús-zsákok vagyunk, bármilyen is a nemünk, identitásunk, színünk. Nincs ideális vagy tökéletes nemiség, szín és forma – mind egyformán szép, esetlen és mókás egyszerre. Van rengeteg apró gyarlóságunk, vannak jó és rossz pillanataink. De a munkában ezek mind nem számítanak. Az számít, hogy hogyan dolgozunk egyedül és másokkal, mire inspirálunk, mit végzünk el, hova jutunk el együtt. Minden más magánügy. Láthatjuk, észrevehetjük, de a döntéseinket nem szabad, hogy befolyásolja. Ez nem született ösztön – ez tanult, tudatos önkontroll. Az, hogy erre a társadalom jelentős része még nem képes, az nagyon szomorú. Pedig logikusan mindenkinek az érdeke is lenne.
Hiszen az a cég, aki az alkalmazottak felét demotiválja, az a befektető, aki a lehetőségek felét figyelmen kívül hagyja, alulmarad a versenyben. Ha nem előbb, akkor utóbb. #startupcoelho
PS: Erről a témáról férfiként írni elég veszélyes terep. Pedig szerintem nagyon fontos lenne, hogy mi is nyíltan beszéljünk róla.