A napokban egy konferencián előadóként úgy mutatkoztam be mint geek, befektető és első generációs hülye.

Ezzel kirúgtam magam alól a magas lovat. Nem a csoda voltam aki megmondja a szent igazságot, hanem a saját véleményemet zárójelbe tevő része a csapatnak. Nem előadtam, hanem elmeséltem és megbeszéltük. Az este remekül sikerült, nagyon jó kérdésekről vitatkozva, együtt gondolkodva.

Egyszer egy világcég egyik vezetőjével vacsoráztam. Félig versenytárs, félig partner, de jóval nagyobb. Akkor találkoztunk először. A vacsorát egy sztorival kezdte arról, hogy ő mennyire szörnyen rosszul vezet autót. Hihetetlenül gyorsan vált nagyon barátságossá és nyitottá a beszélgetés, nagyon sok témát átbeszéltünk és sok új együttműködési témát indítottunk el azon az estén. Nekem csak a találkozó után hazafelé utazva esett le, hogy mit is csinált velem. Egy kicsit rideg, távolságtartó helyzetből egy önirónikus anekdotával egy bizalmi és konstruktív helyzetbe billentette az estét. Tudatosan.

A bizalmunkat nem az tudja elnyerni, aki magabiztos és tökéletes. Ő túlságosan emlékeztet saját gyarlóságunkra és önkéntelenül is beszállunk egy ego versenybe. Abban tudunk megbízni, aki sebezhető tud lenni előttünk. #startupcoelho

Hozzászólás

Powered by WordPress.com.

Up ↑