Cégvezetőként a szakmai magány az egyik legtitkoltabb fájdalmunk.

Vezetőként folyamatosan döntünk, kérdezünk, irányítunk, vezénylünk. Igyekszünk jól csinálni, rettegünk, hogy valamit nem veszünk észre, próbálunk mindenre mindig figyelni. Sose volt még ennyire könnyű vezetővé válni és ugyanakkor ennyire nehéz vezetőnek lenni. Nem csak mi magunk, hanem a csapatunk is sokkal tudatosabb abban, hogy mi számít jó vezetésnek. Tele a LinkedIn posztokkal ahol osztják az észt róla 🙂

De kitől tanulunk? Kitől kérdezünk, ha elbizonytalanodunk? Ki segít felállni, ha úgy érezzük, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj? A beosztottak, család, rokonok meg sem értik sokszor, hogy mivel küzdünk. A régi barátok nem értik, hogy miért csipogunk, hiszen megcsináltuk a tutit. Régi mondás, de igaz! A vezetőé a legmagányosabb szerep.

Ezért fontos, hogy találjunk egy olyan vezetői közeget, ahol hozzánk hasonló vezetőkkel tudunk beszélni. Ezért jó a Fivosz, BNI, Bizalmi Kör, vagy éppen YPO. Én négy éve, még aktív vezérigazgatóként találtam rá a YPO-ra. Velük jutottam át azóta minden nehezebb időszakon. Köszönöm, hogy négy éve nem vagyok egyedül a nyeregben.

Te kitől tanulsz és kivel osztod meg a terhet? #startupcoelho

Hozzászólás

Powered by WordPress.com.

Up ↑