Vállalkozóként elsődleges forrásunk a hitünk, hogy sikerülni fog.

Alkalmazotti szemszögből nézve teljesen bolondnak kell lenni ahhoz, hogy vállalkozni kezdjünk. Ismerősökkel beszélgetve százszor többet halljuk, hogy nem fog sikerülni, mint azt, hogy csapjunk bele, idővel menni fog. Ennek dacára minden vállalkozó, cégvezető akit ismerek hasonló lelkületű. Optimisták, tettvággyal teltek és fáradhatatlanok.

Kétféle önbizalom van. Az egyik a hit abban, hogy ha elég ideig próbáljuk, sikerülni fog. Lehet, hogy nem elsőre, vagy még nem is tudjuk, hogy hogyan, de előbb-utóbb győzni fogunk. Ez az önbizalom segít a harcban és kitartásra sarkall.

És van a másik, a hit abban, hogy tudjuk a siker receptjét és pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogy elérjük. Ez az önbizalom kizár minden vitát és arrogánssá tesz. Megfoszt attól, hogy a valóságot lássuk és észrevegyük ha tévedünk.

Karrierem elején inkább a második fajtából volt több. Talán pont azért, mert több tervem volt, mint hitem a sikerben. Sokszor jobban bíztam a terveimben, mint abban a képességemben, hogy ha kell, tudok majd változtatni a terveken. A biztonság illúzióját adta, hogy minden ki van találva, el van tervezve. Ma már kevesebbet tervezek és jobban figyelem a valóságot. #startupcoelho

Hozzászólás

Powered by WordPress.com.

Up ↑