A brandünk minőségét nem a legjobb hanem a legrosszabb pillanataink határozzák meg.

Először Amerikában találkoztam anno az Uberrel, de Londonban szerettem igazán beléjük. Mert hibáztak. A kocsi bár nagy volt és szép, büdös volt benne, a sofőr eltévedt két fontos londoni látványosság között, nem talált oda csak negyedórás kitérővel. Egy csillagos reviewt adtam. Öt percen belül jött az üzenet, hogy kivizsgálták az esetet, visszaadták a különbözetet, bocsánatot kértek és a következő fuvarból adtak kedvezményt. A sorok közül az is sejthető volt, hogy nem lesz hosszú karrierje a sofőrnek, ha így folytatja. Ezzel tettek hívővé.

Máig kísért az az érzés is, amikor cserben hagytam egy ügyfelet. Nagy volt a gond több projecten, meghoztam a nehéz döntést, hogy melyik projectet áldozzuk fel melyikért cserébe. Irtózat fájdalmas és szégyenteljes érzés volt valakit cserbenhagyni, aki bízott bennünk. Mert ilyenkor nem csak egy céget hagyunk cserben, hanem embereket, akik hittek bennünk, akik számítottak ránk és bíztak bennünk. Később persze igyekeztünk jóvátenni, de ez kb annyit ért mint megcsalás után a bocsánatkérés. Nem sokat. Ez is egy drága lecke volt.

Nem azon mérettetünk meg, amikor minden jól megy, hanem azon, hogy hogyan kezeljük ha minden kisiklott. #startupcoelho

Hozzászólás

Powered by WordPress.com.

Up ↑