Hiába nemes a kitűzött cél, ha nem élvezed az utazást.

Ezzel a gondolattal többször is találkoztam utam során. Először a válásom kapcsán mutatott rá a barátom: Az életben a végcél mindenkinek a temető. A különbség csak az odavezető útban van. Ha az nem boldog, akkor megette a fene az egészet.

Emlékszem, hogy volt olyan éve az életemnek amikor azt vártam, hogy bárcsak gyorsabban telne az idő, ha pár évet tudnék előre ugrani. Leírni is félelmetes.

Legutóbb az írás kapcsán jött szembe ugyanez kicsit másképp. Ha naponta akarsz írni, akkor magát az írás élményét kell élvezd, nem elég akarni az írás eredményét.

Sokszor elfelejtjük ezt és azt hisszük, hogy majd összeszorított fogakkal végigcsináljuk ezt a pár évet. De ehhez túl rövid az élet. Ezek a pár évek vannak, ezek a pillanatok jutottak. Élvezni kell a harcot, a bukást, a mindent beleadást. Érezni, hogy élünk és szeretni az utazást. És ha nem élvezzük az utat, akkor váltani, változtatni. Egyelőre úgy néz ki, hogy csak egy útra szól a jegyünk, ebből kell a legtöbbet kihozni. #startupcoelho

Hozzászólás

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑