Félelemből ritkán döntünk racionálisan.

Az egyik állandó érzés amit megéltem és cégvezetőktől is rendszeresen hallok, az a félelem. Vezetjük a céget, a csapatot, az ügyfeleket és beszállítókat, a terméket és a stratégiát, a tervezést és szervezést. És ez néha olyan érzés, mintha kínai tányérpörgető műsorunkat a nagyközönség előtt esőben, bekötött szemmel, görkorcsolyában mutatnánk be egy kilences erősségű földrengéssel dacolva. Mivel mindenért egyszemélyben felelünk, így minden tányéron rajta kell tartsuk a szemünket és eszünket.

Pedig nagyon sok félelmem visszatekintve irreálisnak tűnik. Végiggondolva leginkább az ismeretlentől féltem. Azokba a sarokba láttam a lidércet, ahová nem jutott elég fény. És amitől féltem, arról ritkán tudtam jól dönteni.

Kicsit irigyeltem az izraeli tulajdonostársakat. Ott mindenki három évet katona és ritkán van három év katonai konfliktus nélkül. Azaz szinte mindenki így vagy úgy került olyan helyzetbe, hogy lőttek rá vagy ő lőtt másokra. Ez egyrészt nagyon elszomorító, másrészt adott nekik egy rettenthetetlenséget. Jópár éles bevetés tapasztalatával után kevés dologtól ijedtek meg az üzleti életben.

Az ismeretlentől való félelmeink legtöbbször irracionálisak. Kikapcsolni nem tudjuk őket, de ellensúlyozni igen. #startupcoelho

Hozzászólás

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑