Emberi ösztöneinket és gyarlóságainkat nem kikapcsolni, csak ellensúlyozni tudjuk.

Amikor kislányom hat hónaposan először látott színesbőrű embert, elsírta magát és csak anyja karjában nyugodott meg. Az ismeretlentől való félelmünk jelentős része nem tanult, hanem ösztönös. Ösztöneink között pedig vannak jók is, de egy részük nem tudott a modern társadalomhoz, közösséghez és életvitelhez alakulni, ezért annyira vállalhatatlan néha, mint a középkori nézetek a nők jogairól.

Ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk és gondolkodjunk, úgy kell egyensúlyozzunk, mint egy kötéltáncos. Ha érezzük, hogy ösztöneink jobbra húznak minket, akkor balra kell dőljünk – és ha balra húznak minket, akkor jobbra. Ehhez a legfontosabb, hogy tudatosak legyünk és ismerjük, felismerjük ösztöneinket, hibáinkat.

Valahol erre tanít minket a Hősök Tere Alapítvány is. Alapvető társadalmi problémánk, hogy minél többen látjuk az elesettet, annál kisebb az esélye, hogy bárki segíteni fog. Ez ugyanúgy igaz az utcán mint a munkahelyen. Valahol azt reméljük, hogy a nagy tömegből csak akad valaki más, aki majd cselekszik – ezért meg sem próbálunk mi lenni azok.

Lásd meg, ha valami nincs rendben, ha segítségre van szükség és legyél TE az, aki tesz is valamit, ne várj másokra. #startupcoelho

Hozzászólás

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑