Egy intézményi befektető számára ugyanolyan ijesztő az, hogy a cég nem kerül eladásra, mint az, ha csődbe megy.

Van rá egy találó kifejezés is: Walking dead Az intézményi befektetők nem saját pénzből játszanak. Alapokat raknak össze, amibe nyugdíjalapok, magántőke kezelők, stb fektetnek be. Ezek az alapok általában tíz évesek, az első öt évben ültetnek, az utolsó ötben aratnak. Ami fontos, hogy pénzből pénzt kell csináljanak. Azaz pénzt fektetnek a cégedbe és átlag öt-hét év múlva pénzt kell visszakapjanak. Azaz muszáj eladásra kerüljön a cég. Ezért számukra a lassan növekvő, de szépen muzsikáló családi vállalkozás egy kicsivel sem jobb kimenet, mint a becsődölt.

Ahogy egy kisbabánál, úgy egy startupnál is, mielőtt megtanulna futni, előbb járnia kell.

Sokszor beszélgetünk arról, hogy az induló startupok 90+% -a öt éven belül kipukkad. Ennek az egyik legfontosabb oka, hogy nagyon sokszor olyan alapítók állnak össze, akik még sosem vezettek céget, terveztek terméket, adtak el bármit. Mindezt nem ritkán egy olyan piacra célozva, amiben egyiküknek sincs tapasztalata. A klasszikus definíció a startupra kb ez: Kis tőkeigényű, exponenciális növekedésre képes, gyorsan skálázható cég. De talán célravezetőbb lenne így: A startup egy olyan működő cég, ami tud bevételt termelni a termékéből vagy szolgáltatásából, amit hatékonyan és egységesen tud az ügyfelek elvárásai alapján továbbfejleszteni és képes exponenciálisan növekvő értékesítési eredményt elérni. #startupcoelho

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑