Azt mondják, ha egy békát kellően lassan melegítünk, akkor tiltakozás nélkül megfő, mert sosem érez hirtelen hőmérséklet változást.

Néha arra gondolok, hogy karrier szempontból mi is békák vagyunk. Ha kellően lassan lesz egyre rosszabb és embertelenebb és demotiválóbb a környezetünk, akkor sosem ugrunk ki a lábasból.

Nekem a folyamatos stressz, alvászavarok, reggeli küzdelem önmagammal, demotiváló viták és dühtől zsibbadó bal kar sem volt elég, hogy tényleg ne csak tervezzem a váltást, hanem meg is tegyem. Kellett egy pánikroham, a reptéri mentők és egy kórházban töltött éjszaka Londonban, hogy rájöjjek, változtatnom kell. Köszönöm @Istvan Simon, hogy ezt felidézted a tegnapi posztoddal.

A legjobbat ott és akkor fogod nyújtani, ahová szívesen jársz be dolgozni. Már csak meg kell találni azt a helyet.

Ha minden reggel nehezen veszed rá magad az indulásra, akkor lehet, hogy itt az ideje váltani vagy változtatni valamit. #startupcoelho

Nem kell mindent jól csinálj ahhoz, hogy sikeres légy.

Sokat beszélünk arról, hogy mit hogy lenne jó csinálni. Határozunk meg egyre több és szerteágazóbb elvárásokat magunkkal és más (cég)vezetőkkel szemben. Mintha a siker receptje leírható, megtanulható, ismételhető lenne, csak tökéletesen kell mindent csinálni.

Én életem nagy részében sok mindent rosszul csináltam. Amikor valami már kezdett jól menni, akkor mindig egyel nagyobb fába vágtam a fejszémet. Mindazok amiket a vezetésről gondolok, idő közben alakultak és találtak rám. Mindegyiknek megvolt a pillanata amikor hasznos és fontos felismerés volt. De egyik sem örökérvényű és egyetlen igazság. Visszanézve azt gondolom, hogy a siker részben a megfelelő összetevők és körülmények találkozásának és némi szerencsének volt köszönhető. És jó részben annak, hogy folyamatosan akarjunk jobbak lenni, tanulni, változni. Persze ha mai fejjel újrakezdeném, sok mindent máshogy csinálnék.

Ne félj attól, hogy nem vagy tökéletes. Senki nem az. Ha nyitott szemmel és aggyal tanulsz és fejlődsz, ha akarsz jobb lenni abban amit csinálsz, akkor sikerülni fog. #startupcoelho

Az életben sosem azt kapod, amit megérdemelsz, hanem azt amit kialkudsz magadnak.

Pár napja egy zsírmenzán ettem gyorsan, zsírosat, magyarosat. Előttem álló nénike kimaxolta az adott pénzért megszerezhető adagot. A nagyobb húst ha lehetne aranyom, még egy kicsi elfér a tányérba kedveském, jól az aljáról szedje ha kérhetem. Közben azon gondolkodtam, hogy ezzel az egész életet jól összefoglalta.

Bármilyen jó a céged, annyi fizetésemelést kapsz, amennyi jut. Akkor jutsz el tréningre, ha eszébe jutsz annak aki a döntést hozza. Akkor kapsz lehetőséget előléptetésre, ha ha valaki a te neved dobja be. (Persze, túlzok kicsit.) Beszállító önként nem kínál olcsóbb árral, vevő nem kezd magától többet fizetni, csak mert javult a szolgáltatásod. De ha kérsz, ha szólsz, ha javasolsz, akkor általában tud kicsit több jutni.

Ha másoktól várod azt, hogy a te érdekedet a sajátjukkal szemben képviseljék, akkor könnyen csalódni fogsz. #startupcoelho

Az kezdjen startup karriert, aki az átlagnál nagyobb önbizalommal és sokkal nagyobb kudarc toleranciával rendelkezik.

Ezt a legutóbbi Progress Bar előadásában fogalmazta meg nagyon jól Fehér Gyula, a Ustream alapítója.

Bármi újat csinálni, alkotni, sikerre vinni, az valahol erről a két dologról szól. Hiszem, csinálom, elesek, felkelek, ismétlem elölről.

Mostanában azon gondolkodom sokat, hogy mi az a különbség környezetben, nevelésben, fejlődésben ami miatt ez a két jellemző kialakul valakinél. Hogyan tudom gyerekeimet erre megtanítani. Azt sejtem, hogy egyikre sem az iskola tanítja őket. #startupcoelho

Nem az első próbálkozásod lesz sikeres. De az biztos, hogy amelyik sikeres lesz, az előtt nem adtad fel.

Az egyik legnehezebben változtatható alapkő az értékrendünkben a kudarchoz való viszonyunk. Egész életünkben arra tanítanak minket, hogy féljünk a kudarctól, kerüljük el és ne kísértsük a sorsot. Gyerekként féltenek, hogy elesünk, hogy elejtjük, hogy eltörik, hogy koszos lesz, hogy leesszük, hogy megfájdul, hogy elvesztjük. Ezért egész életünkben igyekszünk minden kockázatot elkerülni és ha nem sikerül, akkor remélni, hogy senki nem tudja meg.

Tavaly nyáron szerepeltem a F*CKUP NIGHT-on előadóként, ahol 300 ember elé kellett arról beszéljek, hogy miket szúrtam már el. (Lásd: YouTube) Életem egyik legnehezebb előadása volt, de ugyanakkor nagyon felemelő is. Hazaérve a lányaimmal játszottuk el, hogy felváltva prezentáltuk egymásnak, hogy mi minden rontottunk el mostanában. Sokat nevettünk és kicsit meg is békéltünk hibázásainkkal. Jó lenne, ha ezt az iskolában is tanulnák.

A startupok túlnyomó többsége elbukik. Azaz ha ilyenbe kezdesz, akkor szinte biztos, hogy lesz kudarcod is. De ha ezzel tisztában vagy, ha nem rettegsz a kudarctól, hanem a tanulás részének tekinted, akkor idővel sikerülni fog. #startupcoelho

Nem mások döntik el, hogy sikeres leszel e.

Azok, akik meg sem próbálják, mindig jobb és hihetőbb magyarázatot tudnak adni arra, hogy miért nem érdemes. Szívesen és érzékletesen elmondják, hogy miért és hogyan nem fog sikerülni. Bebizonyítják, hogy szinte semmilyen szempontból nem vagy rá alkalmas és kész.

Sok évvel ezelőtt egy rokonom pedzegette, hogy nyitna egy pizzériát. Én elmondtam neki minden fontos szempontot és levezettem neki, hogy miért őrültség. Szerencsére nem hallgatott rám, hanem belevágott. És igen, kemény leckéket kapott, rengeteg pénzt és energiát vitt el a pizzéria, mire beletanult. De idővel beletanult. Mivel nem adta fel így csinálta, tanulta, megélte, túlélte és kitanulta ezt is. Ma már megy és a környék legjobb pizzáját csinálják.

Akár azt hiszed, hogy sikerülhet, akár azt hiszed, hogy úgysem sikerül, valószínűleg igazad lesz végül. #startupcoelho

Vállalkozóként elsődleges forrásunk a hitünk, hogy sikerülni fog.

Alkalmazotti szemszögből nézve teljesen bolondnak kell lenni ahhoz, hogy vállalkozni kezdjünk. Ismerősökkel beszélgetve százszor többet halljuk, hogy nem fog sikerülni, mint azt, hogy csapjunk bele, idővel menni fog. Ennek dacára minden vállalkozó, cégvezető akit ismerek hasonló lelkületű. Optimisták, tettvággyal teltek és fáradhatatlanok.

Kétféle önbizalom van. Az egyik a hit abban, hogy ha elég ideig próbáljuk, sikerülni fog. Lehet, hogy nem elsőre, vagy még nem is tudjuk, hogy hogyan, de előbb-utóbb győzni fogunk. Ez az önbizalom segít a harcban és kitartásra sarkall.

És van a másik, a hit abban, hogy tudjuk a siker receptjét és pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogy elérjük. Ez az önbizalom kizár minden vitát és arrogánssá tesz. Megfoszt attól, hogy a valóságot lássuk és észrevegyük ha tévedünk.

Karrierem elején inkább a második fajtából volt több. Talán pont azért, mert több tervem volt, mint hitem a sikerben. Sokszor jobban bíztam a terveimben, mint abban a képességemben, hogy ha kell, tudok majd változtatni a terveken. A biztonság illúzióját adta, hogy minden ki van találva, el van tervezve. Ma már kevesebbet tervezek és jobban figyelem a valóságot. #startupcoelho

Néha a lehetetlen csak akkor működik, ha tudunk róla.

Amikor az iGO második nagy verzióján dolgoztunk, valaki bombát robbantott a csapatban: A konkurencia megcsinálta. A filmszerű, folyamatos térképi animációt vezetés közben. Amiről mindenki álmodott, de mindenki tudta, hogy lehetetlen. Elsőre le voltunk taglózva. Aztán összeszedte magát a csapat. Ha nekik sikerült, akkor nekünk is fog. Pár hét kitartó munkája után el is készültünk vele. Világelsőként. Mert mint kiderült, egy félreértés volt csak, a konkurencia meg sem próbálta. De miután elhittük, hogy másnak sikerült, így szinte triviálissá vált, hogy hogyan kell megoldani az addig lehetetlennek tűnő problémát.

Utána még sokszor kiderült utólag, hogy megtettünk valamit, ami lehetetlen volt. Egyszerűen csak azért, mert mi nem tartottuk annak. A technológia világa exponenciálisan fejlődik, lineáris agyunkkal felfoghatatlanul. Egy dolog látszik biztosnak csak. Ami tegnap még lehetetlen volt, az holnap már a valóságunk lehet. #startupcoelho

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑