Egy startup öt éves üzleti terve annyit ér, mint Kolumbusz Kristóf útvonalterve India felé.

Egy startup általában új piacokat, ötleteket, üzleti modelleket próbál. Olyasmivel akar sikert elérni, amit abban a formában még senki nem próbált. Azaz oda hajózik el, ahol még nincs térkép. Ha lenne hozzá térkép és útmutató, akkor kereskedelmi flották és japán turistacsoportok is járnának arra – ergo nem lehetne egy kis startupnak esélye sem a sikerre.

Tervre persze szükség van – még jó Kristófunk sem hajózott ki terv nélkül. De túlzottan nem fontos, hogy mit terveztünk, mert a valóságot úgyis csak akkor látjuk meg, ha odaérünk hozzá. Ezért nem érdemes túlzottan hinni a saját tervünk pontosságában. Kevés dolog mosolyogtat meg jobban mint egy nagyon magabiztos üzleti terv.

Az üzleti tervnél sokkal fontosabb kitalálnivalója is van a legtöbb startupnak. Például a unit economics, az üzleti modell vagy a partner stratégia. #startupcoelho

Az operának addig nincs vége, amíg valaki énekel.

Rendszeresen találkozom olyan startupokkal is, akik elakadtak. Kész a termék, csak éppen piacra vinni nincs miből. Nem tud úgy nőni a bevétel, ahogy tervezték. Mégsem jött be egy fontos feltételezés. Piacot és stratégiát kellene váltani, de már nincs miből.

Hogy mikor van vége és hol érdemes abbahagyni? Az egyszerű válasz mindig az, hogy amikor elfogyott a befektető pénze. Pedig szerintem vége csak akkor van, ha feladjuk a küzdelmet és a hitet. Van olyan cég a portfólióban, aki sok mindenben pórul járt, pár fontos dolgot elrontott elsőre, utolsó fillérből is kifutott. De nem adta fel, folytatta, próbálkozott és így új piacra talált, első bevételekkel és egyre növekvő érdeklődéssel. Volt olyan is, aki utolsó csepp véréig küzdött, majd feladta. Ha elfogy a hit, elfogy az esély is.

Volt olyan, hogy a cég, amit vezettem, konkrétan durva mínuszba csúszott. Volt, hogy nem tudtuk, hogy többszáz ember miből kap majd fizetést elsején. Volt egy másikkal, hogy az alapítók dobták össze a többiek bérét. Szinte mindent túl lehet élni.

Egy startup akkor ér véget, amikor az alapítók feladják. #startupcoelho

Ha saját szoftver termékeddel keresed a pénzed, akkor szoftvercég vagy és az egyik elsődleges kompetenciád a szoftver készítés kell legyen.

Sokadik szoftver startup talált meg, aki egy saját ötletre saját szoftvert szeretne piacra vinni. A sokéves tervben egyetlen fejlesztő van, de hamarosan kész a termék, így rá sincs szükség igazán.

Egy étterem úgy érzi, hogy lassan megsül a hús, ki lehet rúgni a szakácsot. Egy fogorvosi rendelőben a húsz fős legénységből mindenki recepciós és értékesítő, de nincs fogorvos, mert már kész a fog. Egy tehenészetben a legmodernebb gépek vannak, de tehén az nincs. Ezek a példák azonnal érezhetően marhaságok. De vajon miért hiszik azt leendő szoftvercég vezetők, hogy szoftver készítési kompetenciák nélkül és egy saját belső fejlesztőcsapat nélkül ez sikerülhet? Egy szoftver sosincs készen, a csapatigénye sosem csökken és nem kiszervezhető része egy szoftvercégnek.

Ha tudjuk, hogy mit adunk el, tudjuk azt is, hogy mik az elsődleges kompetenciák amiket egy belső csapatban kell felépíteni. #startupcoelho

Nem mindenre való a kockázati tőke sem.

Befektetőként nem az a cél, hogy minden sikeres sztoriba beszálljunk, hanem az, hogy minél kevesebb sikertelenbe.

Ez a gondolkodásbeli különbség is okozza azt, hogy nem minden sztori, bármennyire is sikeres lehetne, talál befektetőre. Mivel itt nincs fairplay és nincs vigaszdíj, így könnyen lehet, hogy az ötletünk, bár nagyszerű, egyik befektető kockázatvállalási hajlandóságát sem üti meg.

Ezen túl azt is fontos mérlegelni, hogy befektetni csak olyan cégbe érdemes, ami működő üzlet tud lenni, nagyon nagyra tud nőni és eladásra fog kerülni. Azaz feltalálókba, világújító találmányokba, népjóléti ötletekre, családi kézműves cégbe, helyi kis szolgáltatóba egyszerűen nem éri meg pénzt tenni.

Ne várjuk el a kockázati tőkétől, hogy mindent megoldjon. Nagyon specializált műfaj ami csak néhány jól meghatározható témára tud finanszírozást nyújtani. És biztos számtalan jó vagy jónak tűnő ötlet emiatt sosem valósul meg. #startupcoelho

Édesapámnak egy szakmája volt egész életében. Nekem hat. A gyerekeimnek hat lesz egyszerre.

Hihetetlen tempóban változik a munka világa. Ahogy a kommunikációs technológiák fejlődnek, úgy javul rohamosan a cégek közötti együttműködés színvonala. Egy új technológiát Magyarországon kifejleszteni, Kínában gyártatni, Amerikában piacra vinni? Erre húsz éve még csak egy nagy nemzetközi vállalat volt képes. Ma már egy tíz fős csapat is meg tudja csinálni, minimális pénzből.

Ahogy a kommunikáció és kooperáció javul, úgy tesz lehetővé egyre kisebb szereplőket, akik együtt, laza szövetségekben le tudnak nyomni nagy globális vállalatokat.

Hogy tudunk freelancerekből összetartó csapatot építeni? Miként tudjuk őket motiválni és fejleszteni? Dolgozom olyan startuppal, ahol több mint harminc főből fél tucatnyian alkalmazottak csak, mindenki más freelancer, szanaszét a világban. Új kihívásokhoz új HR alapelvek és gyakorlatok kellenek, de egy valami örök: Ha megbecsülöd őket és emberként bánsz velük, ha csapatként építed őket, akkor csapatként is fognak viselkedni. #startupcoelho

A legtöbb nagy cég legfeljebb marketing szlogenek szintjén innovatív. De mi is az innováció?

Amikor innovációról beszélünk, akkor mindig valami nagy és szexi és világmegváltó dologra gondolunk. AZ ÖTLETRE ami mindent megváltoztat. Pedig szerintem nem így működik. A kérdés az, hogy hány aggyal működik egy cég és az emberei hány százalékától képes egy jó ötletet befogadni.

De minél nagyobb a cég, annál kevésbé működik ez. Sokkal egyszerűbb egy kis csoport ötleteit irányadónak tekinteni és a szervezet nagyját végrehajtásra használni. Ha a cég top managementje kell eldöntse, hogy a sok befutó ötletből mit valósítsanak meg, akkor nagyon hamar megcsömörlenek az alulinformált marhaságoktól. Erre könnyű azt reagálni, hogy inkább ne is gondolkodjon a többség, úgysem ért hozzá.

A probléma szerintem két kulcsfontosságú elemből fakad. Egyrészt az informáltság hiányából – mindenki csak arról tud gondolkodni és ötletelni, amiről eleget tud. Másrészt a túlzott centralizálásból. Ha minden ötletet a szervezet legtetejéig kell elvinni, akkor ott túl sok és túl távoli ötletből kellene válogatni.

Szerintem az innováció alapja a decentralizáció és a magasabb szintű informáltság megteremtése, a kiteljesedését pedig a nagyobb fokú felelősség és döntési szabadság támogatja. #startupcoelho

Az kezdjen startup karriert, aki az átlagnál nagyobb önbizalommal és sokkal nagyobb kudarc toleranciával rendelkezik.

Ezt a legutóbbi Progress Bar előadásában fogalmazta meg nagyon jól Fehér Gyula, a Ustream alapítója.

Bármi újat csinálni, alkotni, sikerre vinni, az valahol erről a két dologról szól. Hiszem, csinálom, elesek, felkelek, ismétlem elölről.

Mostanában azon gondolkodom sokat, hogy mi az a különbség környezetben, nevelésben, fejlődésben ami miatt ez a két jellemző kialakul valakinél. Hogyan tudom gyerekeimet erre megtanítani. Azt sejtem, hogy egyikre sem az iskola tanítja őket. #startupcoelho

Nem az első próbálkozásod lesz sikeres. De az biztos, hogy amelyik sikeres lesz, az előtt nem adtad fel.

Az egyik legnehezebben változtatható alapkő az értékrendünkben a kudarchoz való viszonyunk. Egész életünkben arra tanítanak minket, hogy féljünk a kudarctól, kerüljük el és ne kísértsük a sorsot. Gyerekként féltenek, hogy elesünk, hogy elejtjük, hogy eltörik, hogy koszos lesz, hogy leesszük, hogy megfájdul, hogy elvesztjük. Ezért egész életünkben igyekszünk minden kockázatot elkerülni és ha nem sikerül, akkor remélni, hogy senki nem tudja meg.

Tavaly nyáron szerepeltem a F*CKUP NIGHT-on előadóként, ahol 300 ember elé kellett arról beszéljek, hogy miket szúrtam már el. (Lásd: YouTube) Életem egyik legnehezebb előadása volt, de ugyanakkor nagyon felemelő is. Hazaérve a lányaimmal játszottuk el, hogy felváltva prezentáltuk egymásnak, hogy mi minden rontottunk el mostanában. Sokat nevettünk és kicsit meg is békéltünk hibázásainkkal. Jó lenne, ha ezt az iskolában is tanulnák.

A startupok túlnyomó többsége elbukik. Azaz ha ilyenbe kezdesz, akkor szinte biztos, hogy lesz kudarcod is. De ha ezzel tisztában vagy, ha nem rettegsz a kudarctól, hanem a tanulás részének tekinted, akkor idővel sikerülni fog. #startupcoelho

Ha azt szeretnéd, hogy valaki annyira fontosnak érezze a céged sikerét, mint a tulajdonosa, akkor tedd azzá.

Alapítóként, tulajdonosként nagyon fontosnak érezzük a cégünk sikerét. Mindent megteszünk érte és másoktól is ezt várjuk el. Keressük a csapatunkban az odaadást, felelősségvállalást, kemény munkát. Ha mi mindent beleadunk, akkor miért ne tenné ezt meg mindenki. Amit viszont néha elfelejtünk, hogy mindenki más csak a melóból veszi ki a részét, a sikerből csak mi, tulajdonosok részesülünk.

Ha azt szeretnénk, hogy a cég keménymagja olyan erőbedobással dolgozzon mint mi, akkor ültessük át őket a saját oldalunkra. Adjunk nekik tulajdonrészt, kezeljük őket együtt szinten magunkkal, társalapítóként és fejlődjünk együtt.

Sok rossz és kisiklott példa van erre is hazánkban. Nézzünk utána annak, hogy mi működik, mi nem. Kössük időhöz, adjuk utólag, ne járjon vele szavazat és találjuk ki, beszéljük meg az összes ‘mi lesz ha’ verziót.

A legfontosabb talán, hogy nem az számít, hány százalékunk van a tortából, hanem az, hogy mekkora a torta. #startupcoelho

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑