Ha egy startupnak tartósan könnyebb befektetőtől pénzt szerezni, mint ügyféltől bevételt, abból nagy bajok lehetnek.

Startupok kapcsán néha beleesünk abba a hibába, hogy akkor dicsérjük őket amikor befektetést kapnak. Nemrég egy konferencián valaki büszkén mesélte, hogy hét kör befektetést kapott eddig. Atyaég!

Azon gondolkodtam el, hogy mi is a befektetés, ha bizalmi síkon nézzük. Szerintem a befektetés az, amikor egy startup azt ígéri a befektetőknek, hogy ha megbíznak benne, pénzt adnak neki, akkor ő abból egy sikeres céget épít és azt sokszorosan visszafizeti. Azaz egy-egy befektetési kör egy-egy ígéret az alapítók részéről. Nem a célvonal, hanem a startvonal. És ha a befektetés az ígéret, akkor a cég teljesítménye, és majd egyszer az eladása (szép magyar szóval exit) az ígéret betartása. A pénzből beindult üzlet, a növekvő bevétel vagy lifetime value mind ide tartoznak. De számomra az újabb befektetési kör nem az ígéret beváltása, hanem újabb és újabb ígéretek halmozása.

Egy befektetésre érdemes céget építeni és egy befektetési kört lezárni nagy munka. De ha ez válik az elsődleges tevékenységgé, akkor ígérgetésben vagyunk csak jók, nem azok megtartásában. #startupcoelho

Néha a lehetetlen csak akkor működik, ha tudunk róla.

Amikor az iGO második nagy verzióján dolgoztunk, valaki bombát robbantott a csapatban: A konkurencia megcsinálta. A filmszerű, folyamatos térképi animációt vezetés közben. Amiről mindenki álmodott, de mindenki tudta, hogy lehetetlen. Elsőre le voltunk taglózva. Aztán összeszedte magát a csapat. Ha nekik sikerült, akkor nekünk is fog. Pár hét kitartó munkája után el is készültünk vele. Világelsőként. Mert mint kiderült, egy félreértés volt csak, a konkurencia meg sem próbálta. De miután elhittük, hogy másnak sikerült, így szinte triviálissá vált, hogy hogyan kell megoldani az addig lehetetlennek tűnő problémát.

Utána még sokszor kiderült utólag, hogy megtettünk valamit, ami lehetetlen volt. Egyszerűen csak azért, mert mi nem tartottuk annak. A technológia világa exponenciálisan fejlődik, lineáris agyunkkal felfoghatatlanul. Egy dolog látszik biztosnak csak. Ami tegnap még lehetetlen volt, az holnap már a valóságunk lehet. #startupcoelho

Az egész életünk egy folyamatos szereplőválogatás.

Én kamaszkoromtól fogva gyűjtöttem fejben az álomcsapatot. Mindig elraktam fejben azokat az embereket, akik lenyűgöztek szakmailag, akiktől tanulni tudtam valamit. Így aztán amikor egy-egy új témába vágtam a fejszémet, mindig volt pár ember akit meg tudtam kérdezni, hogy érdekli e. Később már nagy céget vezetve kedvenc HR vezetőm, Andi mondta mindig ‘evidenciában tartom’ ha olyan jelöltet láttunk, aki ugyan az aktuális keresésre nem passzolt, de nagyon jó embernek tűnt. Folyamatosan nem csak számítógépen, de fejben is vitt egy hatalmas listát ezekről az emberekről. És ha megnyílt egy új pozíció, mindig volt ötlete.

Mindig legyen fejben egy álomcsapatod! #startupcoelho

Ha egy befektető rossz ajánlatot ad neked? Az egy komisz befektető. Ha mindegyik rossz ajánlatot ad? Akkor talán nem velük van a baj.

Nagy igazság startup témában, hogy ne fogadjunk el egy rossz üzletet. De sokszor csak rossz üzletek közül választhat a startup, mert nem elég jó a portéka, amit árul, nem elég hihető a terv vagy nem elég hitelesek az alapítók. Vagy – ritkábban – nem elég jól árulják, nem tudják elmondani.

 

Az egyik portfólió cégem, akinek segítek, megkért, hogy rakjak össze nekik egy angyal befektetési kört. Én is beszálltam volna, ezért sikerült volna három másik angyalt is bevonni. Miután ez kezdett összeállni, ezen felbuzdulva egy hazai intézményi befektető is beszállt a versenybe. Így, hogy a csapatnak már két jó opciója is volt, egy nemzetközi csoport is felfigyelt rájuk és ajánlatot tett. Ilyen helyzetben mindig a startup kerül alkupozícióba, nagyon jó feltételeket tudtak maguknak kialkudni. Végül (nagyon helyesen) a külföldi csapat ajánlatát fogadták el. #startupcoelho

Egy cég nem mindig tud együtt nőni minden csapattaggal.

Sokan képzelik úgy, hogy egy startup alapító csapata és első alkalmazottjai lesznek majd annak vezetői. Minden programozóból legalább részlegvezető, minden könyvelőből CFO és minden rendszergazdából CIO lesz. Egy nagy boldog csapat egy tündérmesében. A valóság sajnos nem olvasta ezt a mesét, így lehetnek eltérések.

Az első, hogy szinte minden alapító csapatból az első években valaki zajosan távozik. Az intenzív egymásrautaltság és extrém feszültségek kihozzák a világnézeti és emberi különbségeket és ezerszeresre nagyítják azokat.

A második, hogy nem mindenkit hajt az ambíció és támogat a képessége abban, hogy vezetővé váljon. Az induló csapattól a felnőtt cégig rengeteg tanulnivaló akad. Aki ezeket mind időben vagy kevés bénázás mellett meg tudja tanulni és a szervezettel változni, az nőhet csak vele.

A harmadik, hogy mindenkinek más jelenti a végállomást, mindenki máshova igyekszik eljutni. Így míg valaki még javában pakolná a húst a levesbe, más már szedné azt tányérba és enné mielőbb.

Minden startup életében adódnak ilyen helyzetek. Hogy belehal vagy túllendül rajtuk, azon is múlik, hogy a csapattagok el tudják e fogadni különbözőségüket és higgadtan, fair módon tudják e kezelni a szituációt. #startupcoelho

Úgy még senki nem nyert olimpiai aranyat, hogy nem indult az olimpián.

Sokaktól hallom, hogy évek óta gondolkodnak egy ötletem és tervezgetnek. Tervezgetik, hogy milyen lesz a termék vagy szolgáltatás, milyen ügyféligények jönnek vissza a piacról, mit fognak majd reagálni rá, hogyan építenek csapatot, melyik alkalmazottjuk lesz majd rocksztár. Néhányan egészen a világsikerig és exitig el tudnak álmodozni a startvonal mellől.

Szerintem ha van egy téma ami izgat, akkor CSINÁLNI kell, nem ábrándozni. Kipróbálni, nem eltervezni. Megküzdeni érte és nem kifogást keresni, hogy most éppen miért nem tudom.

Furán hangzik majd, de ANNYIRA nagyot valószínűleg egyikünk sem tud pofára esni, hogy ne tudna belőle újra felállni. Volt, hogy Útitárskrémet és zsemlét ettem közel egy éven át és gumimatracon aludtam. Volt, hogy fogkrémre sem volt pénzem, nem hogy kajára vagy cigire. Volt, hogy miután a csapatot kifizettük hó elején, nekünk tulajdonosoknak nem maradt fizetés. Igazából mindet túl lehet élni. Kellemetlen? Elviselhetetlen? Aki az utcán lakik, annak bármelyik napja rosszabb ennél. Az igazán elviselhetetlen az lett volna, ha nem próbálom meg újra és újra és újra. Ha feladom csak azért, mert kellemetlen.

Ha el akarsz érni valamit, kezdd el csinálni. Nincs kifogás. #startupcoelho

Kívülről nézve minden iparág egyszerű.

Sokszor találkozom azzal, hogy egy ötletgazda olyan témában igyekszik jelentős áttörést okozni, amihez nem ért. Kívülről sokszor úgy tűnhet, hogy egy iparág valamit nem logikusan old meg. Hiszen olyan egyértelmű lenne JÓL csinálni a dolgokat. Az ilyen külső megérzések szinte mindig hibásak. A valóság az, hogy minél jobban ismerünk egy iparágat, minél jobban értjük a működési logikáját, annál jobb eséllyel tudjuk kitalálni, hogy mivel lehetne megrengetni. Ehhez az is kell, hogy meg merjünk kérdőjelezni berögzült szokásokat, logikákat, de az is, hogy értsük őket. Ezért a sikeres startupok olyan problémákat oldanak meg, amikhez van közük.

Ha több startup ötleted is van, akkor próbálj ez alapján választani. #startupcoelho

Ne unikornis, hanem csótány legyél ha tudsz

Azokat a cégeket, akik pár év után már milliárd dolláros cégértéket tudnak felmutatni, unikornisnak hívják. Egy amerikai startup szerencsés helyzetben van. Ha kellően szexi a koncepció és jó nevű a csapat és profik a pitchelésben, akkor sok pénzt tudnak bevonni, akár úgy is, hogy nincs bevételük, sem konkrét tervük a bevételre. Csak arra, hogy hogyan fogják sokan használni a terméket. Ebből a sok pénzből nagyban tud játszani aminek vagy egy nagy bukta vagy egy nagy siker lehet a vége. Mondanom sem kell, hogy még amerikában is szinte mindig nagy bukta, hiába a sok pénz.

Ez innen keletről sokkal ritkább és nehezebb. Ezért itt egy másik modell működik, a csótány. Egyrészt, ebből sokkal több van, mint unikornisból. Másrészt a csótányok egy atomháború is túlélnek. Ezek azok a cégek, akik pénzt termelnek, abból nőnek és sokkal kevésbé múlik az életük a következő befektetési körtől. #startupcoelho

Minden startup előbb-utóbb kap egy hatalmas maflást.

Ebbe vagy belehal, vagy startupból vállalattá nő. Ez azért van, mert egy startup exponenciálisan igyekszik nőni. Ami – ha sikerül – fantasztikus. De előbb-utóbb akkorára nő, ahonnan már nem tud exponenciálisan nőni, legalábbis jelentős átrendeződés és piacváltás nélkül. Ahogy csökken a növekedési tempó, a startupot utoléri az a több évnyi szőnyeg alá söpört szar, amivel nem foglalkozott, mert exponenciálisan nőtt. Elsősorban a management, a szervezet és a folyamatok értetlensége. A gyors növekedés után a költségek nagy tehetetlenséggel még tovább nőnek, a hatékonyság hiánya egyre jobban érezteti hatását. Ilyenkor kell valahogy túlélni, kicsit megállni, újratervezni, rendet rakni. Bárcsak már minden startupom itt tartana 🙂

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑