Azt mondják, ha egy békát kellően lassan melegítünk, akkor tiltakozás nélkül megfő, mert sosem érez hirtelen hőmérséklet változást.

Néha arra gondolok, hogy karrier szempontból mi is békák vagyunk. Ha kellően lassan lesz egyre rosszabb és embertelenebb és demotiválóbb a környezetünk, akkor sosem ugrunk ki a lábasból.

Nekem a folyamatos stressz, alvászavarok, reggeli küzdelem önmagammal, demotiváló viták és dühtől zsibbadó bal kar sem volt elég, hogy tényleg ne csak tervezzem a váltást, hanem meg is tegyem. Kellett egy pánikroham, a reptéri mentők és egy kórházban töltött éjszaka Londonban, hogy rájöjjek, változtatnom kell. Köszönöm @Istvan Simon, hogy ezt felidézted a tegnapi posztoddal.

A legjobbat ott és akkor fogod nyújtani, ahová szívesen jársz be dolgozni. Már csak meg kell találni azt a helyet.

Ha minden reggel nehezen veszed rá magad az indulásra, akkor lehet, hogy itt az ideje váltani vagy változtatni valamit. #startupcoelho

Félelemből ritkán döntünk racionálisan.

Az egyik állandó érzés amit megéltem és cégvezetőktől is rendszeresen hallok, az a félelem. Vezetjük a céget, a csapatot, az ügyfeleket és beszállítókat, a terméket és a stratégiát, a tervezést és szervezést. És ez néha olyan érzés, mintha kínai tányérpörgető műsorunkat a nagyközönség előtt esőben, bekötött szemmel, görkorcsolyában mutatnánk be egy kilences erősségű földrengéssel dacolva. Mivel mindenért egyszemélyben felelünk, így minden tányéron rajta kell tartsuk a szemünket és eszünket.

Pedig nagyon sok félelmem visszatekintve irreálisnak tűnik. Végiggondolva leginkább az ismeretlentől féltem. Azokba a sarokba láttam a lidércet, ahová nem jutott elég fény. És amitől féltem, arról ritkán tudtam jól dönteni.

Kicsit irigyeltem az izraeli tulajdonostársakat. Ott mindenki három évet katona és ritkán van három év katonai konfliktus nélkül. Azaz szinte mindenki így vagy úgy került olyan helyzetbe, hogy lőttek rá vagy ő lőtt másokra. Ez egyrészt nagyon elszomorító, másrészt adott nekik egy rettenthetetlenséget. Jópár éles bevetés tapasztalatával után kevés dologtól ijedtek meg az üzleti életben.

Az ismeretlentől való félelmeink legtöbbször irracionálisak. Kikapcsolni nem tudjuk őket, de ellensúlyozni igen. #startupcoelho

Egy jó vezető ha új helyre kerül akkor előbb néz, aztán kérdez és csak utána változtat.

Amikor felsővezetőket vettem fel, volt egy igen kocka szabályom. Az első három hónapban ‘read only’ módot kértem tőlük. Azaz legyenek ott mindenhol, vegyenek részt mindenben, beszéljenek mindenkivel. De nagy döntéseket, átalakításokat ne csináljanak. Túl könnyű ugyanis egy gyorsan hozott, elhamarkodott vélemény alapján mindent felforgatni, feje tetejére állítani.

Ha kicsit jobban megértjük a miérteket, akkor egyrészt jobb eséllyel alakítunk ki valami működőt, másrészt sok szempontból meg is tudjuk könnyíteni annak bevezetését. #startupcoelho

Az a favágó akinek nincs ideje megélezni a fejszét, sosem lesz sikeres.

Sokszor hallottam vezetőktől, hogy nincs idejük embert keresni, mert nem győzik a napi munkát, el vannak havazva. Volt, amikor igyekeztem hagyni őket, volt, hogy több mint egy éven át. Volt, hogy igyekeztem helyettük keresni – de nekik a jelölteket megnézni sem jutott soha idejük. Volt, hogy belekényszerítettem őket abba, hogy felvegyenek valakit. De nem jutott idő a betanítására. Amíg a vezetőnek fontosabb prioritás volt, hogy ő maga tüzet oltson és hősiesen napról napra túléljen, mint a csapat bővítése, addig ezek a helyzetek végtelenítve fennmaradtak.

Ha egy vezetőnek a csapat bővítésére és építésére nincs ideje, akkor jó eséllyel nem is lesz soha. #startupcoelho

Sikert megélni bárki tud. A kudarcra edzeni kell, hogy jobbak legyünk benne.

Egy nagyon érdekes emberrel kávéztam nemrég. Ő mesélte, hogy egyetemista korában hobbiból eljárt több tucat állásinterjúra, hogy mire aktuális lesz neki, addigra rutinja legyen benne. Mivel a vesztesek (vagy inkább az eredmény által nem érintettek) nyugalmával ment, így a sok kudarcot nem kudarcnak, hanem érdekes tanulásnak fogta fel és szabadon, félelem nélkül tudott kísérletezni.

Pár éve felléptem a F@ckUp Night-on, ahol közönség előtt kellett a kudarcaimról beszélni. Ami külön jó volt benne, hogy megkaptam a F@ckUp Bookot, ami egyfajta személyes edzésterv arcraesésből, egyszerű gyakorlatokkal. A lényege ugyanez. Igyekezzek néha tudatosan hibázni, felsülni, elrontani valamit publikusan. Mindezt azért, hogy megszokjam az érzést és rájöjjek, hogy a legtöbb szituációban a felsülésbe nem halok bele.

Most kivételesen tanulság helyett egy kihívás Neked, kedves olvasóm. Sülj fel valamivel, éld túl és írd meg nekünk. #startupcoelho

Egy cápa ha nem úszik előre, akkor megfullad.

Ez a legjobb szakemberekre is igaz. Ha nem tudnak fejlődni és folyamatosan tanulni, akkor kiégnek és hasztalanok lesznek. Ezért ha összeraksz egy erős csapatot, akkor kell nekik tanulási lehetőséget és játékteret is biztosítani. Minél nagyobb a cég és minél rövidebb távú célokért hajt egy szervezet, annál nehezebb ezt megteremteni. A tulajdonosok és felsővezetők ebben sokszor csak azt látják, hogy amíg a csapattagok új technológiákkal vagy megoldásokkal ismerkednek, addig sem lapátolják a szenet. Ez hosszú távon könnyen visszaüthet.

Ha elvárod, hogy a csapatod otthon legyen a friss technológiákban, akkor gondold végig, hogy TE mit teszel ezért vezetőként. #startupcoelho

Nem kell mindent jól csinálj ahhoz, hogy sikeres légy.

Sokat beszélünk arról, hogy mit hogy lenne jó csinálni. Határozunk meg egyre több és szerteágazóbb elvárásokat magunkkal és más (cég)vezetőkkel szemben. Mintha a siker receptje leírható, megtanulható, ismételhető lenne, csak tökéletesen kell mindent csinálni.

Én életem nagy részében sok mindent rosszul csináltam. Amikor valami már kezdett jól menni, akkor mindig egyel nagyobb fába vágtam a fejszémet. Mindazok amiket a vezetésről gondolok, idő közben alakultak és találtak rám. Mindegyiknek megvolt a pillanata amikor hasznos és fontos felismerés volt. De egyik sem örökérvényű és egyetlen igazság. Visszanézve azt gondolom, hogy a siker részben a megfelelő összetevők és körülmények találkozásának és némi szerencsének volt köszönhető. És jó részben annak, hogy folyamatosan akarjunk jobbak lenni, tanulni, változni. Persze ha mai fejjel újrakezdeném, sok mindent máshogy csinálnék.

Ne félj attól, hogy nem vagy tökéletes. Senki nem az. Ha nyitott szemmel és aggyal tanulsz és fejlődsz, ha akarsz jobb lenni abban amit csinálsz, akkor sikerülni fog. #startupcoelho

Édesapámnak egy szakmája volt egész életében. Nekem hat. A gyerekeimnek hat lesz egyszerre.

Hihetetlen tempóban változik a munka világa. Ahogy a kommunikációs technológiák fejlődnek, úgy javul rohamosan a cégek közötti együttműködés színvonala. Egy új technológiát Magyarországon kifejleszteni, Kínában gyártatni, Amerikában piacra vinni? Erre húsz éve még csak egy nagy nemzetközi vállalat volt képes. Ma már egy tíz fős csapat is meg tudja csinálni, minimális pénzből.

Ahogy a kommunikáció és kooperáció javul, úgy tesz lehetővé egyre kisebb szereplőket, akik együtt, laza szövetségekben le tudnak nyomni nagy globális vállalatokat.

Hogy tudunk freelancerekből összetartó csapatot építeni? Miként tudjuk őket motiválni és fejleszteni? Dolgozom olyan startuppal, ahol több mint harminc főből fél tucatnyian alkalmazottak csak, mindenki más freelancer, szanaszét a világban. Új kihívásokhoz új HR alapelvek és gyakorlatok kellenek, de egy valami örök: Ha megbecsülöd őket és emberként bánsz velük, ha csapatként építed őket, akkor csapatként is fognak viselkedni. #startupcoelho

Vagy a probléma, vagy a megoldás része vagyok. Választanom kell és aszerint cselekednem.

Ez a mantra sokszor segített nekem extrém stresszes helyzetekben. Amikor hirtelen kiderült, hogy igazából csődbementünk. Amikor egy kulcsember felmondott. Amikor egy minőségi katasztrófa kiderült a termékről. Amikor kiderült, hogy el kell bocsátani több tucat embert.

Extrém rossz hírek esetén az első reakció sokszor az, hogy miért nekünk kellene ezt megoldani. Hogy azonnal nyomozzuk ki, hogy ki tehet róla. Hogy felrobbanjunk és mindenkinek jól elmondjuk a véleményünket. Ezek és hasonló ösztönök mindenkiben ott dolgoznak. De engem ez a mondás mindig visszahozott konstruktívba.

Amint eldöntöttem, hogy a megoldás része akarok lenni, rögtön elengedtem a vádaskodást, abbahagytam a hisztit és igyekeztem én lenni a leghiggadtabb a csapatban. Ha el tudom engedni a hibáztatást és tudok csak a tényekre és előremutató, logikus lépésekre koncentrálni, akkor gyorsabban és okosabban tudok kezelni egy nehéz helyzetet is. #startupcoelho

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑