Hiába nemes a kitűzött cél, ha nem élvezed az utazást.

Ezzel a gondolattal többször is találkoztam utam során. Először a válásom kapcsán mutatott rá a barátom: Az életben a végcél mindenkinek a temető. A különbség csak az odavezető útban van. Ha az nem boldog, akkor megette a fene az egészet.

Emlékszem, hogy volt olyan éve az életemnek amikor azt vártam, hogy bárcsak gyorsabban telne az idő, ha pár évet tudnék előre ugrani. Leírni is félelmetes.

Legutóbb az írás kapcsán jött szembe ugyanez kicsit másképp. Ha naponta akarsz írni, akkor magát az írás élményét kell élvezd, nem elég akarni az írás eredményét.

Sokszor elfelejtjük ezt és azt hisszük, hogy majd összeszorított fogakkal végigcsináljuk ezt a pár évet. De ehhez túl rövid az élet. Ezek a pár évek vannak, ezek a pillanatok jutottak. Élvezni kell a harcot, a bukást, a mindent beleadást. Érezni, hogy élünk és szeretni az utazást. És ha nem élvezzük az utat, akkor váltani, változtatni. Egyelőre úgy néz ki, hogy csak egy útra szól a jegyünk, ebből kell a legtöbbet kihozni. #startupcoelho

Cégmérettől függetlenül mindig akad valaki, aki szerint ezt ekkorában már nem lehet így.

Egy céget két irányból lehet építeni. Lehet az emberek köré szervezni a feladatokat és a feladatokra felvenni embereket. Az első típusú szervezet erőssége, hogy mindenkiből a legtöbbet hozza ki és teret nyit a tehetségnek, itt az érték az egyének képessége. A másodiknak az előnye, hogy könnyű managelni, mert kevesebbet vár el mindenkitől és számonkérhetőbb. Itt az érték a szervezet tervezettsége és a folyamatok.

Hogy meddig lehet az elsőt és mikortól muszáj a másodikat? Igazából nincs a kettő között betonfal. Van olyan vezető, aki már két főnél is folyamatokat szeretne írva látni és vagdosná az egyének szárnyait. És vannak olyan jól működő többezerfős cégek, ahol az egyén értéke számít és a folyamat másodlagos. Aki azt állítja, hogy olyat nem is lehet, attól meg szoktam kérdezni: Miért, próbáltad?

Én olyan céget szeretek építeni, ami az emberek köré épül és azt szeretem hinni, hogy megfelelő emberekkel ez működik is. Volt, amikor ezt jobban sikerült, volt amikor kevésbé. Hogy ez mennyire fontos? Ha ez az egyetlen vezérelv megváltozik egy cégben, akkor az szinte teljes stábcserét szokott okozni. A kétféle szervezet szögesen eltérő emberekből építkezik. #startupcoelho

A vezető feladata, hogy emlékezzen és emlékeztessen a miértre.

Egy cég bármire képes lehet, ha az emberek együtt, egy irányban dolgoznak, egy közös célért. Amikor megy egy cég, tele van mindenkinek a keze, pörög a kerék. Ilyenkor szinte úgy tűnhet, hogy nincs is éppen szükség a vezetőre. Minden feladat le van osztva, mindenki tudja a dolgát, akár felülről jövő beleszólás és irányítás nélkül is.

De a vezetőnek ilyenkor is fontos szerepe van. Neki kell a miértet, a célt életben tartania, és ha már nem is kellenek nagy és hirtelen kormánymozdulatok, azért erős kézzel de finoman tartania kell az irányt. #startupcoelho

A legjobb embereid nem NEKED, legfeljebb VELED fognak dolgozni.

Nagyon fontos szerintem, hogy egy cég hogyan viszonyul a csapatához, egy vezető a beosztottaihoz. Ha sikeres céget akarunk felépíteni, akkor a csapatot nem lehet a cég tulajdonaként, gépként vagy erőforrásként kezelni. Úgy gondolkodom, hogy jó esetben a csapat és a vezetőség sok szempontból egy szinten van, hiszen közösen dolgozik egy célért és társként működik együtt. Bár mindenkinek más a feladata ebben, más a felelőssége, más problémán kell gondolkodnia, de én abban hiszek, hogy egy CEO és egy junior tesztelő is egymásért dolgozik. Ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy egymásnak kölcsönösen elszámolással és nyitottsággal tartozunk. A cég állapota, stratégiája és eredményei pedig mindenkire tartoznak.

Ezzel sokszor borzoltam is a tulajdonosok és vezetőtársak idegeit. Tőlem a cégben bárki szinte bármit megkérdezhetett és ha időm engedte, akkor elmondtam, megmutattam, elmagyaráztam. Az, hogy a céget mindenki magáénak érezze azon múlik, hogy vezetőként te minek érzed azt. Ha te is az övéknek is érzed a céget, akkor egészen máshogy fogsz viselkedni velük. Ahogy egy hajón, úgy egy cégben sem csak a kapitánynak fontos, hogy ne fussanak zátonyra. #startupcoelho

Minden vezető előbb-utóbb kicsit pszichológus is lesz, de nem minden pszichológus lesz előbb-utóbb vezető.

Majával arról beszélgettünk, hogy szinte minden vezetői skill a pszichológiát érinti. Csapatépítés, HR, leadership, marketing, motiváció, mentorálás, aktív hallgatás, célok kitűzése, stb. És tényleg, ahogy visszagondolok metamorfózisomra, ahogy egyre kevésbé kocka és egyre inkább vezető lett belőlem, az időm egyre nagyobb részét töltöttem beszélgetésekkel. Ami még furább, hogy egyre kevesebb problémát oldottam meg gépi logikával és egyre többet pszichológiával. Egyre fontosabbá vált, hogy megértsem az emberek és csapatok gondolkodását, működését, hogy mi hajtja őket. És egyre több könyv amit olvastam már javarészt erről szólt.

De akkor vajon miért vagy az, hogy olyan kevés vezető érdeklődik nyíltan a pszichológia iránt? Miért nincs pszichológia tanfolyam felsővezetőknek?

Független kérdés, de vajon miért nem a végzett pszichológusok futnak be általában cégvezetői karriert? #startupcoelho

Vezetőként nem csak a könnyű döntéseket kell meghoznod.

Jó királynak lenni könnyű. Jó érzés bért emelni, jutalmazni, ünnepelni, előléptetni, nagyot álmodni, learatni a sikert. De egy vezető szerintem abban ismerszik meg ahogy a nehéz helyzeteket kezeli. Amikor nem a könnyű és pozitív döntéseket kell meghoznia, hanem nehéz és rossz opciók közül kell választania, mert a helyzet megkívánja.

Amikor a cégünk egyszer nagyon zátonyra futott én az egyik ügyvezető is voltam a sokból, de még főleg CTO-ként, főkockaként gondoltam magamra. Hirtelen az addigi gyönyörű sikerek után igazi válságban találtuk magunkat, ahol a túlélés volt a tét. A cég vezetéséből többen, akik addig jó királyként a népszerű döntéseket hozták, elegánsan hátraléptek, majd rövid úton távoztak. Új vezetői csapatra volt szükség, akik meg tudták hozni a nehéz döntéseket. Beszállítók újratárgyalása, bérek csökkentése, emberek elküldése, juttatások megnyirbálása, stb. Nélkülük a cég nem élte volna túl. Én is ekkor nőttem fel főkockából vezetővé. De sosem voltak/unk olyan népszerűek, mint a múlt jó királyai.

Churchill mondta: It is not enough that we do our best; sometimes we must do what is required. #startupcoelho

Nem mások döntik el, hogy sikeres leszel e.

Azok, akik meg sem próbálják, mindig jobb és hihetőbb magyarázatot tudnak adni arra, hogy miért nem érdemes. Szívesen és érzékletesen elmondják, hogy miért és hogyan nem fog sikerülni. Bebizonyítják, hogy szinte semmilyen szempontból nem vagy rá alkalmas és kész.

Sok évvel ezelőtt egy rokonom pedzegette, hogy nyitna egy pizzériát. Én elmondtam neki minden fontos szempontot és levezettem neki, hogy miért őrültség. Szerencsére nem hallgatott rám, hanem belevágott. És igen, kemény leckéket kapott, rengeteg pénzt és energiát vitt el a pizzéria, mire beletanult. De idővel beletanult. Mivel nem adta fel így csinálta, tanulta, megélte, túlélte és kitanulta ezt is. Ma már megy és a környék legjobb pizzáját csinálják.

Akár azt hiszed, hogy sikerülhet, akár azt hiszed, hogy úgysem sikerül, valószínűleg igazad lesz végül. #startupcoelho

A legtöbb vezető könnyebben delegál részfeladatot mint felelősséget egy témáért.

Pedig célravezetőbb lenne, hiszen a felelősségből már sokszor maguktól következnek a feladatok. Így egyrészt a vezetőnek sem kell minden részletről újra döntenie, de a csapat is gyorsabban halad, ha nem kell minden lépés előtt újabb és újabb jóváhagyást várni.

Ennek talán az is az oka hogy vezetőként sokszor úgy érezzük hogy ha a felelősséget delegáljuk, akkor elveszítjük az irányítást, kockáztatunk és magunkat tesszük feleslegessé. Sokszor él bennünk az a vezetői illúzió, hogy a jelenlétünk vagy beleszólásunk emeli a döntések minőségét. De könnyen lehet, hogy nem jobban – legfeljebb máshogy jól döntene a csapat nélkülünk. És még ha minden apróbb részletben jobban is tudnánk dönteni, akkor sem biztos, hogy minden részlet megérdemli a vezetői figyelmet. #startupcoelho

Vállalkozóként elsődleges forrásunk a hitünk, hogy sikerülni fog.

Alkalmazotti szemszögből nézve teljesen bolondnak kell lenni ahhoz, hogy vállalkozni kezdjünk. Ismerősökkel beszélgetve százszor többet halljuk, hogy nem fog sikerülni, mint azt, hogy csapjunk bele, idővel menni fog. Ennek dacára minden vállalkozó, cégvezető akit ismerek hasonló lelkületű. Optimisták, tettvággyal teltek és fáradhatatlanok.

Kétféle önbizalom van. Az egyik a hit abban, hogy ha elég ideig próbáljuk, sikerülni fog. Lehet, hogy nem elsőre, vagy még nem is tudjuk, hogy hogyan, de előbb-utóbb győzni fogunk. Ez az önbizalom segít a harcban és kitartásra sarkall.

És van a másik, a hit abban, hogy tudjuk a siker receptjét és pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogy elérjük. Ez az önbizalom kizár minden vitát és arrogánssá tesz. Megfoszt attól, hogy a valóságot lássuk és észrevegyük ha tévedünk.

Karrierem elején inkább a második fajtából volt több. Talán pont azért, mert több tervem volt, mint hitem a sikerben. Sokszor jobban bíztam a terveimben, mint abban a képességemben, hogy ha kell, tudok majd változtatni a terveken. A biztonság illúzióját adta, hogy minden ki van találva, el van tervezve. Ma már kevesebbet tervezek és jobban figyelem a valóságot. #startupcoelho

Az egyik legvégesebb erőforrás egy cégnél a felsővezetők figyelme.

Egy cégvezető és felsővezetői csapata nem tud egyszerre végtelen dologra figyelni. Ez azt is jelenti, hogy nagyon meg kell válogatni a csatákat amiket megvívunk és azokat amiket elengedünk. Ehhez fontos a termék portfólió tisztán tartása és az ügyfelek megválogatása is, de a csapatban sem mindig éri meg egyetlen kolléga megmentésébe számolatlanul ölni az időt. Ha valami folyamatos vezetői figyelmet és munkát igényel, akkor az minden más tevékenységtől veszi el az időt és energiát.

Néha érdemes a vezetői figyelemre mint olyan devizára vagy nyersanyagra gondolni, amiből véges készletünk van.

Vezérigazgatóként tízszer annyi mindent akartam kitalálni és megvalósítani, mint amennyi vezetői figyelem rendelkezésre állt. Az egész csapatot arra hajtottam, hogy többet és többet tegyünk. Ez néha ahhoz vezetett, hogy nagyon sok változás csak félig lett kitalálva, előkészítve és esetleg végül emiatt be sem lett vezetve. Ez nem csak pazarlás volt, de sok frusztrációt is okozott.

Néha pár állóháború is vitte az időt, amiket jobb lett volna elegánsan átlépni vagy bármi áron lezárni. Legtöbbször nem a nagy és fontos dolgok viszik el a figyelmünk nagyját, hanem a kicsi, lezáratlan, kellemetlen ügyek. #startupcoelho

Powered by WordPress.com. Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑